2011. május 11., szerda

perújrafelvétel



Boldog vagyok a hogy a Dr. Medveczky Mihály és ügyvédi csapata harcba száll értem és az igazságért. Biztos vagyok benne, hogy a győzelmünk után elégtételt kapok, és mindazok akik jogtalanul követeltek, mocskolódtak és bántottak, majd megint a kegyeimet keresik. Felmerül a kérdés: miért vártunk eddig? Egyszerű: nehéz átélni mégegyszer azt az időszakot. Azóta mindenáron kerülni akarom a bíróságot, a konfliktusokat, de az igazamért elsősorban az erkölcsi rehabilitációmért mindent vállalom. Egy biztos! Ha egészség van, zenélhetek és énekelek, szerethetek és szeretnek, nincs akadály számomra!

2011. február 10., csütörtök

Megint részben erről, de utoljára

Borzasztó érzés, hogy 15 éve történt rossz TV-s vállalkozás, egy gazdasági csőd, egy csibész pénzmumus képét állította be rólam a média által. Innentől kezdve minden ami pénzhez kötődő, negatív az emberek szemében velem kapcsolatosan. Nem tudok jótékonykodni, sem gyerekekért sem elesettekért sem öregekért, sem az állatokért, mert megkérdőjelezik hogy honnan veszem hozzá a pénzt. Az sem számít hogy letöltöttem a büntetésemet, hogy míg a többi ember eltűnik, úgy én itt vagyok , és minden pénzem 1/3-át levonhatják.

Hogyha megmentek egy lovat a vágóhídról, akkor lovaink vannak. Ha egy mercedes autóval járok, akkor az biztos az enyém, holott nem. Hogyha minden bútoromat elviszik és a barátok, rokonok vagy azok akik szeretnek, kisegítenek, akkor luxuskörülmények között lakom. És most itt van ez a történet, az állatzsaruval, akikről 6 éve -amióta ki tudja mennyire legálisan vagy nem- léteznek, rajtam keresztül kerülnek be igazán a köztudatba.

Megkeresnek, felajánlják a segítségüket mert ismerik a nehéz anyagi és lelki nehézségeimet. Anyagi segítséget ajánlva bedobják a csalit, hogy utána kifoghassanak és kinyírjanak. Hogyan? Megint a pénzen keresztül! Nagyon nagy álmom volt az állatzsaru történet, évek óta nézem az Animal Planet és Discovery csatornákon, és azt gondolom, hogy még erőmön felül is mindent megtettem. Remélem lesz még annyi erőm, hogy ezt saját magam, és azok az állatotthonok és védők segítségével, akikkel több mint 40 éve dolgozom minden anyagi juttatás nélkül, összefogással létrehozom!

Imádok énekelni, és végülis a zene a legfontosabb, de biztos jövőnek az állatok és a környezetünk védelmét tekintettem, és hátha ebben az életemben még zeneiskolákat is létrehozhatok, és helyrehozhatom azt a rossz beidegződést, amit a pénzkörüli örökös problémák okoztak. Higgyétek el, a legjobban én szégyellem magam, magam előtt. A szívem mélyén a pénzt nem szeretem, ezért ő sem szeret engem.

2011. január 30., vasárnap

"Bárány vagyok, de birka nem leszek már"

Nem szeretném megszokni azt a tényt, hogy egyszeri megítélt majd megélt büntetésem alapot és indokot szolgál arra, hogy számos ember kedvére használja, cincálja, és mocskolja be a nevemet.

Nem fogadom el azt, hogy valaki, 44 év aktív zenei munkásságomat, és soha meg nem rendülő állatvédelmi tevékenységeimet kétségbe vonja. Méltatlannak érzem, hogy ezek bármelyikét is igazolni, bizonygatni kezdjem el, ezért nem is teszem.

Nem kicsit keserít el, hogy ferdített és megmásított információkból hatásvadász emocionális média megjelenések válnak, amikkel évek óta sikeresen bélyegeznek meg. A most pénteki volt a legutolsó eltűrt az életemben! Saját magamért, a Szeretteimért, és minden olyan emberért, aki valaha is szeretett engem és a zenémet, harcolok a valós tények mellett az igazságért. Sajnálom, hogy feljelentést kell tennem becsületsértés, rágalmazás és zsarolás vétségei miatt, de ezt és ebben a formában tovább nem bírom…



Abonyi Mónikát fél évvel ezelőtt ismertem meg, egy RTL reggeli műsorban. Odajött hozzám, elmondta mennyire szeret engem és a zeném, hogy ismeri az állatvédelmi múltamat, ő az Állatzsaruk megalapítója és lát fantáziát az együttes munkában. Megkérdezte tudnék-e neki ló szállító kamiont szerezni, mondtam hogy persze, akár ingyen. Megbeszéltük, hogy kijönnek Tárnokra a csapattal hozzánk, hogy leegyeztessük a közös munkák terveit, illetve ötleteit. Így is történt.

Én biztosítottam őket arról, hogy minden hasznos kapcsolati tőkémet beforgatom az alapítvány javára, segítve az állatokat. Minden kampányhoz és megjelenéshez adom a nevem és arcom, magánszemélyként is hirdetem Őket, hogy a már jó pár éve működő kezdeményezése szélesebb körben ismertté és elismertté válhasson.

Ezeket mind, egytől egyig teljesítettem!

Evvel egyidőben a Csillagszem Alapítvány pénzéből az autólízing tartozásomat átvállalta. (amit az általa mutogatott papírral igazolt, de ezt senki nem is akarta letagadni)Megkérdeztem mikor rendezzem le? Mondta, hogy szól, de biztosan be fog jönni a pénz szponzorokból és majd beszámítja. Alapítványi pénz volt, szó nem volt az édesanyja nyugdíjáról, nem értem a változást. Ennyi volt összesen az alapítványtól kapott anyagi támogatásom. (Pénzügyi helyzetére soha semmilyen rálátásom nem volt, így nem tudom hányan, mikor és mit fizettek számára az én jóvoltomból.)

Elintéztem, hogy fogadják és tárgyaljanak vele a Vidékfejlesztési Minisztérium Környezet és Természetvédelmi Államtitkárságán. Adott pályázati lehetőségeket vittem hozzá komoly pályázatíróval, és csatlakozott hozzánk egy magyar arisztokrata család leszármazottja is, aki támogatásáról biztosította. Segítségét ajánlotta fel telephelyükön a szükséges felújításokban, illetve bővítésekben, építkezésekben és szponzor kapcsolati rendszereiben. Mónika elutasította a segítséget, és kikérte magának, hogy élete munkájában bárki is hibát találjon, inkább hozzon az arisztokrata kisasszony pénzt neki, mert 6 millió forintos tartozása van. Több mint fél éve dolgozom rajta, hogy eljusson az általunk összeállított profi portfólió olyan személyekhez, akik áttörő segítséget tudnak nyújtani anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Saját költségemre utaztam, telefonáltam, postáztam, intéztem mindent egy szó nélkül, mert tudtam, hogy jó vezérel mindkettőnket...Tudtam?

Szereztem osztrák-német alapítványokkal való partneri kapcsolatot, akik az állatok örökbefogadásánál ajánlottál fel segítségüket, de Mónika azt válaszolta ezek mind az ő saját állatai, és neki csak pénz kell.

Mindezek után már nincsen szponzori támogatási lehetőség, mivel kijelentette, hogy közel 60 kutya, macskák, lovak, és más házi illetve haszonállatok mind az ő saját tulajdonát képezik. Ugyanez a vonal felajánlott egy jó állapotú platós kisteherautót az állatok, illetve állateledelek szállítására szintén ingyen, de Mónika nem élt ezzel sem, mert mint említette pénz kell neki.

A szavamat én betartottam, az hogy kivel miben nem állapodott meg, vagy kitől mit nem kért, nem az én felelősségem, a lehetőség adott volt.

Megfenyegetett, hogy visszajuttat a börtönbe ezúttal lányommal együtt, akit aztán végképp fogalmam sincs hogyan juttatott be a képbe.

Keresztanyja 4 évvel ezelőtt meghalt, nem örökölt tőle semmit. Jelenlegi keresztmamája pedig itt él Magyarországon.

Ugyanúgy élünk egyik napról a másikra, ahogy minden egyszerű hétköznapi ember. Pont annyira nincs pénzem, ahogy egy vagy két hónappal ezelőtt. A kocsimat bármikor elvihetik, a házunkat május óta nem tudtuk fizetni, és pár hónapos elmaradásaink vannak majdnem minden számlámmal.

Nem értem milyen indíttatásból adott volna nekem pénzt, mikor 6 milliós adóssága van.

És ha én tartoznék, akkor miért az Ő autója a fedezet, és nem az enyém? És az sem világos, hogy fedezetül adta, vagy eladta mert kétfélét mond).

Ha valaki tartozik, miért kér kölcsön, hogy kölcsönadhasson másnak? Életszerűtlen.

Nem szeretnék háborúzni, de ha az szükséges mindehhez, hogy feljelentést tegyek, meglépem. A bulvárlap TV-jében látott videó és írott anyag, a telefon és sms-ek együttesen rágalmazásra, becsületsértésre és zsarolásra is nyomós alapot adnak. Az állatok nagyon jó húsban vannak, és Mónika boldogan mondta, hogy nyárig meg van oldva az élelmezésük, ezért kaptam tőle több karton macskakonzervet, amit ezúton is köszönök megint; ez volt a híres karácsony előtti segítség. Az említett december 15-i napon éppen a szűk körű születésnapi összejövetelemen volt, evett-ivott, jól érezte magát és semmilyen feltűnő problémája nem volt sem velem, sem lányommal.

Azt gondolom, hogy mostanra derülhettek ki számára, hogy rossz döntéseket hozott az elutasításaival, és megint jó bűnbaknak bizonyulhattam.

Remélem egyszer tudjuk majd érdemibb és hasznosabb dolgokra és tettekre fordítani az energiát, mint napjaink bulvár híreire!

Szeretettel,

Zalatnay Sarolta Cini

2010. október 19., kedd




Ismét a médiákból tudom meg a híreket magamról. A vád súlyos, hivatalos értesítés nekem eddig nem jött, az adóhivatallal világ életemben problémám nem volt, most is állok a rendelkezésükre minden szempontból. Ismét az a két ember kerül elő, aki feltette az életét arra, hogy tönkreteszi az enyémet. Más fogást már nem találnak rajtam, elvitték mindenem, 33%-át vonják minden bevételemnek, és most úgy gondolják az adóhivatalnál hátha csurran-cseppen valalmi, mert már több hivatalos eljárás nem létezik!
A bulvársajtó számára jó címlap vagyok, hiszen sokkal többet adnak el belőle, ha valami szaftos dolog miatt én vagyok ott. Magyarázkodás helyett volna egy tanácsom: A két félnek, -mivel úgyis csak rajtam akarnak bosszút állni,a pénz nem számít- (mondták többször korábban), a bútoraim novemberi árvezerezési bevételét, ajánlják fel az iszapkárosultaknak. Tennének valami emberit is. Köszönöm a klassz ötletet: Tán Őket is megvizsgálhatnák, hogy honnan fizetik évek óta a sztárügyvédeket, miközben "nincs fedél a fejük felett", és megtudhatnánk kinek is van több pénze. Nagyon sajnálom,hogy még mindig vannak emberek akik passzióból feljelentenek másokat,csupán csak azért hogy -"Tönkre tegyék a Zalatnayt!!!!"
Akik ismernek tudják milyen vagyok,NEM FOGOM FELADNI!!!

"...a béke forrása,emlékezni arra, hogy nincs más csak a szeretet........"

2010. augusztus 12., csütörtök


Én most Niki vagyok. Anyu nagyon fáradt, épp nézi a Miami helyszínelőket, ami kihagyhatatlan, főleg, amikor az egész alatt szuszókál:)
A tegnapi nap jótékonysági gyermektáboroztatáson voltunk, amit mi is annyira élveztünk, mint a 30 6-12 éves kis Tárnoki fiatal!! A lovardába vittük el őket, három gyönyörű lovon vitte őket Dóri, Viki és Heni, akik az egyéni lovagló órák után ugróbemutatót tartottak nekik:) Volt lovaskocsi is, csináltunk pattogatott kukoricát, mindenféle finomságot, versenyeket, stb.
Az első kihívás az volt, hogyan oldjuk meg azt a problémát, hogy kevés az autó ennyi "babának", -bár hasonló magasak voltak, mint én, így nem éreztem magam kivülállónak:):):)- hogyan férnek be pár kocsiba.
De mindent megoldottunk, és megrohamozta anyut 5 kissrác, engem meg 5 kislány. Mert ők már eleve elhatározták, hogy ki megy a híres hölggyel (mert sokak így említették), és ki Nikivel. Aki eleve Niki:):) Ahogy kiszálltunk a kocsiból, jöttek mondani nekem, hogy "Niki, mi nagyon megkedveltünk Téged. MI szeretünk":)) És milyen jól is esett nekem!!!
Anyuci ezidő alatt intelligencia kérdéseket tett fel környezetismeretből, így döntöttük ugyanis el, mikor ki megy lóra ülni.
VÁratlanul a pihenési időmben...:) ott gurult el előttem egy focilabda. Gondoltam ideális időpont ez arra hogy megcsillogtassam a dekázási tudásomat a srácoknak. Ámultak! Azt mondták, "de hát te LÁNY vagy... Hogyan?? Woooow." nagyon aranyosak voltak!
Lett is egy kedvencünk, Áronka. Aki gyönyörű szőke hajával, és nagy barna szemeivel olyan mint egy Angyal. És ezúton kérek elnézést, hogy az általam fotózott képek mindegyikén rajta van:)
Egy szó, mint száz, nagyon klassz volt egy napot velük tölteni, anyu körül ott volt a sok kis gyerek, és nagyon élvezte a társaságukat, ahogy mindegyikünk!
Nem merem visszaolvasni amiket írtam, mert csak annyiban különbözünk anyuval, hogy ő csukott szemmel alszik, én meg...
No de emberi dolog ;)
NAgyon szép estét kívánunk mindenkinek, és a hétvégén anyu már fog írni nektek, a holnapi kert gyomlálás kipihenése után:)
LOVE

2010. augusztus 4., szerda

Mégis jófejek vagyunk mi, magyarok. Köszönöm.





A magyarokról azt mondják, hogy irigyek egymásra, rosszindulatúak és önzőek. Ezzel ellent mond az árvízkárosultakért történt összefogás itthon, és a külföldön élő magyarok között is. Azt azonban nem gondoltam, hogy az én esetemben is ez történik, egy kisebb, csöndesebb formában, itt Tárnokon.
Mivel mindenünk a garázsban a földön volt, tányérok, edények, a teljes konyha... egy polcrendszert kaptunk, amire a pénzt tárnoki kedves tárnoki lakótársak, diákok és nyugdíjsok adták a pénzt, majd az asztalos úr nem fogadott el munkadíjat.
Milyen különös, hogy valami komoly bajnak kell történnie ahhoz, hogy meg tudjunk bizonyosodni az emberek szeretetéről.

Kedves TÁRNOKIAK!
Először itt szeretném megköszönni nektek azt, amivel olyan nagy segítségem voltatok, és már szépen fel is rámoltunk a polcokra! Mindig is tudtam, hogy klassz emberek vesznek körül, de igeni bajban látszódik meg, kik a barátok.
Ki fogjuk találni melyik napon, de szeretnék tartani egy tea/kávé délutánt, ahol nagyon nagy szeretettel várlak majd titeket, és eltöltünk egy kis időt együtt:)

Egyik nap Niki bejött a fürdőszobába, mikor épp sminkeltem magam, és megkérdezte tőlem, hogy döntenék, ha most megkérdeznék tőlem, várunk-e októberig, amíg igyis-úgyis raktározzák a bútorokat, (utána lesz csak árverés, ahogy pénz is), vagy essünk túl rajta most. Azt válaszoltam legyünk túl rajta, és megint így döntenék, mert amellett, hogy hozzánk nőttek a bútorok, meg is könnyebültünk. Jobb most tudni a rosszat, mint hónapokig várni kételyek közt!!


Tegnap délután véletlenül összefutottam Böröczki Pepivel egy kávézóban. nem láttuk egymást jó néhány éve, de mindig valamilyen módon tudatta velem, hogy szeret ls eggyüttérez. Hisz sok embernek voltak hasonló pénzügyi problémái, és tudják milyen nehéz eg yegyszerű botlás után újra és újra kezdeni.
Feldiéztük a múltat, kihozott a kocsijából egy képes albumot, ahol egy teljesen egyedi képet mutatott nekem, amin a nagy hármas együtt van lefotózva vele. (Koncz, Kovács, Zalatnay) Nagyon sokat "hakniztunk" együtt és bizony késő estig nem tudtuk a sztorizást abbahagyni, oylan jó volt sztorizgatni, és nevetni.
Őszre már egy közös műsortervünk is van:)
SZép napot és jó egészséget mindenkinek!

2010. július 30., péntek

KLASSZ NAP:)





A hajnali kelés ellenére nagyon jó napom volt, szép színűre varázsolták a hajamat, majd az RTL reggeliben és Csak csajokban szerepeltem. Mindenki együttérzéssel, jóindulattal volt irántam.
A műsor végén még táncoltunk is Éliás Junior funky zenéjére:)
Nagyon sokat röhögtünk Hajdú Steve fanyar humorán és Katus Attila megdícsérte a lábaimat:)

A következő programtól kicsit tartottam, mert Havas Henrik tanár Úr a maga felgma modorában megsértett a Story TV-ben, és a mai napon készült bocsánatot kérni tőlem, a kamerák előtt.
Az utcán találkoztunk, a stúdiója előtt. Már ott összevesztünk, de meglepetésemre a "keménységemet" és őszínteségemet díjazta; azt hiszem, vele így kell beszélni. Még annyit mondott, hogy a saját szavaimmal akarta kierőszakolni belőlem, hogy a vállalkozásomat, és ezzel az életem egy részét is, elszúrtam. A lényeg a lényegben, hogy mindenért elnézést kért, még azért is, amiért nem kellett volna. Azzal búcsúztam, hogy oké, megbocsájtok, de egy szarházi vagy, csókollak!!:)

Mivel reggel 6 órától fent voltam, egy Niki által elkészített kávéval, amit egész délelőtt termoszban kortyolgattam, a pozitív történésektől megéheztem.
A Margit híd pesti oldalán van egy Bécsi Szelet étterem, ahol egy csodálatos rántott husit ettem, krumplipürével, a győzelem örömére! ...majd egy fél túró gombócot, áfonyaöntettel....nesze neked fogyókúra!!!:)

A mai nap pozitív volt, sok mosollyal és szeretettel. Ugye mindannyian tudjuk, hogy:




A MOSOLY

"Semmibe sem kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak,d e emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb általa.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben és a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, nem áru, csak önként lehet adni. Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki már maga nem tud mosolyogni!"